Emlékezünk

Fájó szívvel búcsúzunk Dr. Bitó Jánostól, egyetemünk emeritus professzorától.

Bitó János hosszú élete alatti munkásságával egyik meghatározó alakja lett a magyar ipar és felsőoktatás fejlődésének, a hazai és nemzetközi ipari és egyetemi kapcsolatok ápolásának. Halálával olyan pótolhatatlan személyiséget veszítettünk el – nemcsak az Óbudai Egyetem részéről – , aki a klasszikus egyetemi műveltséget sikeresen egyeztette össze és integrálta a fejlődő ipar követelményeivel abban a történelmi időszakban, amelyben számára élni adatott.

Bitó János 1936. július 21-én, Szegeden született. Egyetemi tanulmányait a szegedi József Attila Tudományegyetem Természettudományi Kar matematika-fizika szakán folytatta és fejezte be 1958-ban. 1960-ban ugyanitt summa cum laude minősítéssel egyetemi doktori címet szerzett. 1967-ben a műszaki tudomány kandidátusa, 1971-ben pedig a műszaki tudomány doktora fokozatot nyerte el.

1958 és 1974 között a Híradástechnikai Ipari Kutató Intézetének (HIKI, jogutódja 1968-tól az Egyesült Izzólámpa és Villamossági RT Kutató Intézete), tudományos munkatársa, főmunkatársa, majd “Plazma- és Elektronfizikai Osztályának” vezetője, főosztályvezetője, tudományos igazgatója és Tudományos Tanácsának tagja volt. 1971 és 1986 között a “TUNGSRAM Co. Ltd.” műszaki fõosztályvezetője, majd fejlesztési műszaki igazgatója volt. A vezetésével végzett kutatásoknak döntő jelentősége volt a vállalat által gyártott alacsony nyomású kisüléssel működő fénycsöveinek fejlesztésében.

1965-től vett részt az ELTE TTK graduális majd posztgraduális oktatási programjában, 1986-ban az Eötvös Loránd Tudományegyetem TTK c. egyetemi tanára lett. Oktatási tevékenysége ebben az időszakban szorosan kapcsolódott plazmafizikai ipari kutatásaihoz, amelyek ebben az időszakban ívkisülések időfelbontásos plazmadiagnosztikai szondamérési módszerének kidolgozására, a mikroparaméterek – elektron- és ionhőmérséklet, elektron- és ionkoncentráció, ionizációsfok, stb. meghatározására koncentráltak. Kidolgozta az oxidkatódos ívkisülések katódoldali modelljét, feltárta az elektronemisszió, a katódoldali terek és a pozitív oszlop mérete, valamint a katódoldali térerősségeloszlás közötti alapösszefüggéseket. Tudományos iskolát teremtett a kisülésfizikai és plazmadiagnosztikai kutatás meghonosításával, a kisüléses lézerek kutatásának megindításával, amivel közvetlenül illetve közvetve a hazai kisüléses lézerkutatás hazai tudósainak, kutatóinak és fejlesztőinek tudományos felkészülését tette lehetővé. Szintén nevéhez fűződik ebből az időszakból a hazai optikai vékonyrétegkutatás megalapozása.

Az 1980-as évektől figyelme a a robotok ipari alkalmazása, gyártásása, illetve szabályozási módszereinek kutatása felé fordult. A PUMA licensz és Fairchild elektronikus kutatási és gyártási eszközök TUNGSRAM általi megvásárlásával 1980-ban megalapozta a hazai robotkutatást. Vezetésével valósult meg a SCARA tipusú robotvezérlések hazai elektronikus elembázisra történő kidolgozása, sorozatgyártásának technologizálása és megkezdése, majd 1983-tól e termékek exportálása. 1984-től a pont-, majd a vonalhegesztő, ezt követően a festő és szerelő robotok vezérlésére irányuló fejlesztéseket irányította. 1986-tól a “Robottechnikai és Automatizálási Központ” – “Centre of Robotics and Automation” (CRA) megalakításával a hazai robotkutatás, fejlesztés és gyártásszervezés koordinációját végezte, beleértve a nemzetközi tudományos és ipari kapcsolatok kialakítását és működtetését is. EU és ENSZ szakértõként vett részt a robotkutatás és alkalmazás nemzetközi koordinációjában. 1990-1993 között a “TUNGSRAM T. H. Co. Ltd.” vezérigazgató helyettese, 1993 és 1994 között “GE-TUNGSRAM Co. Ltd.”, igazgató helyetteseként dolgozott.

A rendszerváltás éveiben – mint ahogy azt a vállalat nevének változásai is jelzik – a TUNGSRAM tulajdonost váltott, és ezzel párhuzamosan a korábban az ország számára elérhetetlen robotikai technológiák a külföldi gyártó vállalatok bevonulásával elérhetővé váltak. Ennek folyományaként a korábbi robotikai ipari gyártási és fejlesztési feladatok kikerültek a vállalat érdeklődési köréből, felértékelődtek viszont az oktatásfejlesztés feladatai, az új technológiához értő hazai kutató gárda fenntartása és további fejlődésének támogatása. Bitó János ebben a folyamatban is jelentős munkát végzett a a magyar Robottechnikai és Automatizálási Bizottság elnökségi és titkársági feladatainak ellátásával, a hazai tudományos robotkutatás és oktatás meghonosításával. Közel 10 kandidátusi aspiráns irányítását és posztgraduális képzésének vezetésével, mintegy 40 bírálat elkészítésével tudományos fokozat elnyerésére benyújtott értekezésekről, s több mint 100 esetben kandidátusi, PhD. és akadémiai doktori védés bíráló bizottságában való részvételével, a Tudományos Minősítő Bizottságban az MTA Műszaki Tudományok Osztályán, OTKA Zsűri-ben végzett munkájával.

Bitó János a CRA szervezetét 1993-ban áttelepítette a Bánki Donát Műszaki Főiskolára, egyetemünk egyik jogelődjére. Jelenlegi büszkeségeink, a Bejczy Antal iRobottechnikai Központ és az Egyetemi Kutató és Innovációs Központ (EKIK) a későbbiek folyamán ebből a szervezetből fejlődtek ki, nagyobb részt már a felnövekvő, fiatalabb generáció erőfeszítéseinek köszönhetően, melynek munkáját haláláig aktívan támogatta.

Bitó János a nemzetközi tudományos közéletben számos fontos szervezet tagja volt. Kiemelendő, hogy IEEE HS alelnöke volt 1994 és 1998 között, a Robotics and Automation Society tagjaként. Számtalan tudományos konferencián vett részt előadóként és szervezőként. Az utolsó napokban a Magyar Tudományos Művek Tára (MTMT2) több, mint 270 közleményt jegyez a nevén. Elismertségét az alábbi díjak, kitüntetések jelzik: “Bródy Imre Díj”, Eötvös Loránd Fizikai Társulat, 1967; “Pro Mundi Beneficio”, Érdemérem és Diploma, Academia Brasileira de Ciencias Humanas, 1975; “Two Thousand Man of Achievement”, Kitüntetés és Diploma, 1973; a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Arany Érme, 1984; “Eötvös Loránd Díj”, Magyar Minisztertanács, 1991; “2000 Outstanding People of the 20th Century” (Cambridge, UK); 1997, Gábor Dénes Díj, 1997.

Egyetemünk munkatársai hálával és tisztelettel emlékeznek Bitó Jánosra.

Nyugodjék békében!

Újabb szomorú hír érkezett, 89 évesen elhunyt Dr. Ivanyos Lajos.

Pályáját középiskolai tanárként kezdte a Felsőfokú Híradás- és Műszeripari Technikumban, a Kandó Kálmán Műszaki Főiskola (KKVMF) jogelődjénél. A Kohó- és Gépipari Minisztérium (KGM) felkérésére alakult munkacsoport vezetőjeként rész vett a Számítástechnikai üzemmérnök képzés beindításának előkészítésében. 1969-ben főiskolai tanári kinevezést kapott a KKVMF-en és előbb a Számítástechnikai csoport, majd 1972-től az országban elsőként létesített Számítástechnikai tanszék vezetője lett.

Irányításával indul el 1970-ben hazánkban elsőként nappali tagozatos számítástechnikai szakképzés.

1976-ban a főiskoláról a KFKI-ba (Központi Fizikai Kutató Intézet) távozik, majd nyugdíjazásáig az MMG Automatikai Művek számitástechnikai főmérnöke volt. Vezetésével itt fejlesztették ki a Paksi Atomerőmű számítógépes vezérlő rendszerét, melyet az erőmű hármas és négyes blokkjában sikerrel be is vezettek, kiváltva ezzel a szovjet technikát. Tevékenységének elismeréseként állami díjban részesült.

Több tan- és szakkönyv szerzője, tapasztalatait, szaktudását tudományos testületeken is kamatoztatta.

Nyugodjon békében!

Szomorú hír érkezett, elhunyt Sántáné-Tóth Edit címzetes egyetemi docens, aki évtizedeken át oktatta a Neumann János Informatikai Karon illetve annak jogelődjénél, a Matematikai és Számítástechnikai Intézetben a Szakértő rendszerek tárgyat.

Sántáné-Tóth Edit a Szegedi Tudományegyetemen Kalmár László professzor tanítványakénta ”Számológépes alkalmazott matematikus” képzés második évfolyamán végzett és így hazánk egyik első programozója lett.

Gazdag szakmai életútja az MTA Számító Központban kezdődött, majd szoftverfejlesztőként többek között a Dunai Vasmű, a Számítástechnikai Kutató Intézet (SZKI) és az Intelligens Software Fejlesztő Rt. (IQSOFT) munkatársa volt.

1993-tól több főiskolán és egyetemen, így az ELTE-n illetve az Óbudai Egyetemen és annak jogelődjénél is óraadóként mesterséges intelligencia tárgyú előadásokat tartott.

Szerkesztője és meghatározó szerzője volt a 2012-ben megjelent „A Számítástechnika Felsőfokú Oktatásának Kezdetei Magyarországon” című könyvnek.

2016-tól az NJSZT Informatika Történeti Fórum (ITF) fáradhatatlan résztvevőjeként a hazai informatika történet kiemelkedő személyiségeinek emlékét gondozta.

Szakmai tevékenységéért Akadémia pályadíj, Kalmár László emlékérem, államidíj, Neumann János emlékplakett elismerésekben részesült.

Aki ismerte, szeretettel fog visszaemlékezni felülmúlhatatlan munkabírású, segítőkész és mélyen humanista személyiségére.  Lánya váratlan halála után nagymamaként édesanya szerepben szeretet-teljes légkörben nevelte unokáit. 

Emléklét életrajza és videóportréje is őrzik:

Sántáné-Tóth Edit-ITF, NJSZT Informatikatörténeti Fórum: https://itf.njszt.hu/szemely/santane-toth-edit

Sántáné-Tóth Edit videóportréja: ITF, NJSZT Informatikatörténeti Fórum: https://itf.njszt.hu/objektum/santane-toth-edit-video-portreja

Nyugodjon békében!

Mély megrendüléssel tudatjuk, hogy Balázs Éva, a Neumann János Informatikai Kar munkatársa hosszantartó, súlyos betegségben 60. életévében, 2021. január 24-én elhunyt.

Balázs Éva 2003 óta az Óbudai Egyetem és annak jogelőd szervezeteinél a Neumann János Informatikai Kar titkárságán igazgatási ügyintézőként dolgozott. Munkájával segítette Dr. Sima Dezső professzor úr, Dr. Szeidl László professzor úr, Dr. Nádai László és Dr. Molnár András dékán urak tevékenységét, közreműködött többek között a Kar és az Egyetem külsős kapcsolattartásának szervezésében, a beiskolázási kampányok szervezésében valamint hallgatói statisztikai adatok feldolgozásában. 2019-től az egyetem rektori titkárságának ügyintézője volt, Dr. Molnár András rektorhelyettes úr munkáját segítette. Feladatait súlyos betegsége alatt is maradéktalanul ellátta.

Balázs Éva nagyon szerette a Patchwork varrást. Szabadidejében szebbnél szebb takarókat, terítőket készített. Gyakran ajánlotta ezeket fel jótékony célokra. Nagyon szerette az állatokat, Ő maga is tartott kutyát és cicát.

Emlékét megőrizzük.

Búcsúztatása 2021. február 19-én 12 órakor lesz az Agostyáni emlékerdőben.