Rólunk

Karunk története

Karunk 2000. január 1-jén létesült – hazánk első tisztán informatikus profilú karaként – a Kandó Kálmán Műszaki Főiskola (KKMF), a Bánki Donát Műszaki Főiskola (BDMF) és a Könnyűipari Műszaki Főiskola (KMF) számítástechnikával, informatikával foglalkozó intézeteinek és tanszékeinek integrációja révén.

2010

  • A Budapesti Műszaki Főiskola Óbudai Egyetem néven folytatja tevékenységét.

2009

  • A BMF tagságot nyert az Európai Egyetemi Szövetségben (EUA).
  • Az Intelligens Mérnöki Rendszerek Intézet igazgatója Dr. Fodor János egyetemi tanár lesz.
  • A Magyar Felsőoktatási Akkreditációs Bizottság (MAB) akkreditálja a BMF Alkalmazott Informatikai Doktori Iskoláját, mely szeptemberben meg is kezdi munkáját. Az Doktori Iskola vezetője Dr. Galántai Aurél egyetemi tanár.
  • Szeptemberben nappali tagozaton is elindul a Mérnök informatikus mesterképzés.
  • A BMF elnyeri a Felsőoktatási Minőségi Díjat.

2008

  • Februárban elindul a mérnök informatikus mesterképzés esti tagozaton.
  • A Kar konzorciumi tagként három NKTH-s pályázatot is elnyer.

2007

  • A Kar neve Neumann János Informatikai Karra módosul, a Kart pedig dékánként vezeti Dr. Szeidl László egyetemi tanár.
  • Megalakul az IBM Szolgáltatás-irányítás Kompetencia Központ.
  • A Kar oktatóinak jelentős közreműködésével megkezdi munkáját a BMF Közlekedésinformatikai és Telematikai Egyetemi Tudásközpontja.

2006

  • Az Intel új rendszertechnikai labort adományoz a Karnak.
  • A HP és a Kar együttműködésében megalakul az Alkalmazás-menedzsment Kompetencia Központ.
  • Az SAP is Kompetencia Központot létesít a Karon.
  • Dr. Szeidl László egyetemi tanár lesz a Kar főigazgatója, valamint az Informatikai Rendszerek Intézet igazgatója.

2005

  • Az akadémiai reform keretében a műszaki informatika alapszak elnevezése Mérnök informatikus alapszakra módosul.
  • Május 31-én Óbudán a Bécsi úton átadásra kerül a Kar új oktatási épülete, így a Kar a Nagyszombat utcai “A” épületből ill. a Népszínház utcai épületből új, korszerű, minden igényt kielégítő épületbe költözik. Ezzel 2005 szeptemberétől a Budapesten folyó számítástechnikai szakképzés egy helyen, az óbudai új épületben folytatódik.
  • Megállapodás a Veszprémi Egyetem Műszaki Informatikus és Villamosmérnöki Önálló Intézetével végzett hallgatóink tanulmányainak közvetlen folytatásáról a Műszaki informatikus szak nappali tagozatán.
  • A Karon az IBM Magyarországgal közös gondozásban Intelligens Tudásmenedzsment és Innovációs Központ létesül.
  • A Symantec-kel együttműködésben megalakul a Biztonságtechnikai Kompetencia Központ.

2004

  • A NIK gondozásában három további karral egyidejűleg elsőként indul el hazánkban a bolognai folyamatnak megfelelő informatikus alapképzés (BSc képzés) Műszaki informatika szak elnevezéssel.
  • Főiskolai egyeztetéseket követően a főiskola alapszakjait kiszolgáló matematikai és számítástechnikai alapismeretek oktatása a NIK-től átkerül az adott alapszakokat gondozó karokra, ezzel egyidejűleg az érintett oktatók is áthelyezést nyernek. Ennek következtében a Kar felépítése is módosul, a Kar a továbbiakban az alábbi három intézetre tagolódik: Informatikai Rendszerek Intézet, Szoftvertechnológiai Intézet, Intelligens Mérnöki Rendszerek Intézet. Az intézetek vezetői: Dr. Sima Dezső egyetemi tanár, dr. Tick József főiskolai docens és Dr. Rudas Imre egyetemi tanár.

2002

  • A Műszaki informatika szak tartalmi megújítása és egyben a kreditrendszer bevezetése.
    A NIK kihelyezett képzéseként a székesfehérvári Számítógéptechnikai Intézetben Műszaki Informatika szak indul két tankörrel.

2000

  • Megállapodás a Szegedi Tudományegyetem TTK Matematikai és Informatikai Intézetével végzett hallgatóink tanulmányainak közvetlen folytatásáról a Programtervező matematikus szak nappali és levelező tagozatán.
  • A felsőoktatásban végrehajtott integráció keretében a KKMF, a BDMF és a KMF Matematikai és Számítástechnikai Intézeteinek összevonásával megalakul a Neumann János Informatikai Főiskolai Kar (NIK). Alapító főigazgatója Dr. Sima Dezső főiskolai tanár. A Kar három intézetből tevődik össze; ezek az Alkalmazott Informatikai Intézet, a Matematikai és Számítástudományi Intézet, valamint az Általános Informatika és Multimédia Intézet. Vezetőik rendre dr. Sima Dezső főiskolai tanár, Dr. Rudas Imre egyetemi tanár és Dr. Bakó András egyetemi tanár. Az informatikai szakképzés a tervezett új oktatási épület rendelkezésre állásáig részben az Óbudán a Nagyszombat utcában, ill. részben Pesten a Népszínház utcában folyik.

1998

  • Megállapodás a Szegedi Tudományegyetem Informatikai Tanszékcsoportjával végzett hallgatóink tanulmányainak közvetlen folytatásáról a Programtervező matematikus szak nappali és levelező tagozatán

1997

  • Bevezetésre kerül a Műszaki informatika szak új tanterve. A szak iránti érdeklődés jelentősen növekszik.

1995

  • Az MSZI keretében megindul a kooperatív képzés, melyet a későbbiekben a főiskola többi intézete és a továbbiakban más egyetemek is átvett.

1994

  • Idén végeznek az első Műszaki informatika szakos hallgatók. A tapasztalatok figyelembe vételével korszerűsödik a szak tanterve.
  • A Műszaki informatika szakon kiadott diplomát a brit Villamosmérnökök Egyesülete (IEE) és az angol Számítógéptudományi Társaság (BCS) a brit diplomával egyenértékű BEng diplomaként akkreditálja (jó mérnöki gyakorlatot is tanúsító BSc diploma).

1993

  • A Természet- és Számítógéptudományi Tanszék neve Informatikai Tanszékre változik.

1992

  • A Műszaki informatika szak tartalmi korszerűsítése.

1991

  • Elindul a Műszaki Informatika szak.

1990

  • A tanszéki rendszer visszaállításával megalakul a Természet- és Számítógéptudományi Tanszék dr. Rudas Imre főiskolai tanár vezetésével. Elkezdődik az új Műszaki informatika szak tanterveinek kidolgozása.

1988

  • A képzési profil bővülésével a Főiskola új elnevezése Kandó Kálmán Műszaki Főiskola lesz.

1987

  • Az informatika fejlődése, a személyi számítógépek elterjedésének követése érdekében az MSZI korszerűsíti a szakképzést, az új szak neve: Informatika szak.
  • A Természettudományi Tanszék és a Szervezési Tanszék egyesülésével létrejön az Informatikai és Szervezési Intézet dr. Rudas Imre főiskolai docens vezetésével. Megtörténik a matematika, az informatika és a szervezési tárgyak korszerűsítése, fokozatosan bevezetésre kerül az informatika a nem informatikai jellegű tárgyakba. Megjelennek az első személyi számítógépek.

1985

  • Posztgraduális (4 féléves) képzés indul Informatika szak néven.

1983

  • Átszervezés következtében a Természettudományi Tanszék és a Számítástechnika és Oktatástechnikai Osztály egyesül, vezetője Fekete István főiskolai tanár. Kidolgozásra és bevezetésre kerül a matematika és a programozási ismeretek integrált oktatása. Az eszközpark korszerűsödik, megjelennek a TPA 111/40, illetve Commodore 64 típusú számítógépek.

1981

  • Minisztériumi, ill. Főiskolai egyeztetéseket követően, a Budapesten folyó képzés elnevezése Szervezés és számítástechnika alkalmazása szak elnevezésre módosul.

1980

  • A főiskolai oktatási reform keretében a számítástechnikai szakképzés a párhuzamosságok elkerülése érdekében Budapesten ill. Székesfehérváron két eltérő orientációjú szak keretében folytatódik, egyrészt Budapesten a Matematikai és Számítástechnikai Intézet gondozásában a Számítógéprendszerek szakon, másrészt a székesfehérvári Számítógépek Intézetében a Számítástechnikai eszközök szakon.

1979

  • A főiskolai átszervezés („intézetesítés”) keretében megalakul a Matematikai és Számítástechnikai Intézet (MSZI) a Számítástechnikai Tanszék, a Természettudományi Tanszék matematika csoportja és az R20 Számítóközpont integrációjával. Így a volt Számítástechnikai Tanszék Óbudára költözik. Az intézet kijelölt új telephelye az óbudai “A” épület. Az intézet igazgatója dr. Sima Dezső főiskolai tanár, aki 20 éven át, 1999-ig látja el az igazgatói teendőket.

1978

  • Óbudán, a Nagyszombat utcai “A” épületben R20 Számítógépközpont létesül.

1976

  • Székesfehérváron megalakul a KKVMF Számítógépek Intézete. A Számítástechnikai szak új tantervének kimunkálása és bevezetése a fentiekben említett három ágazattal Budapesten ill. Székesfehérváron.

1975

  • Az OM, a Fejér megyei Tanács és a Videoton között megkötött megállapodás okán a műszaki jellegű számítástechnikai szakképzés Budapestről Székesfehérvárra kerül; ennek értelmében a Videoton igényeinek kielégítésére a székesfehérvári Számítógépek Intézetében Számítógép gyártó, valamint számítógép üzemeltető ágazat, míg Budapesten a Számítástechnikai Tanszék gondozásában Műszaki szervező ágazat keretében alkalmazói képzés létesítéséről történik döntés. Ivanyos Lajos főiskolai tanár eltávozik a főiskoláról, a tanszék vezetésére dr. Sima Dezső főiskola tanár kap megbízást.

1974

  • Számítástechnikai és Oktatástechnikai Osztály létesül Fekete István főiskolai tanár vezetésével. Az Osztály feladata a gépész és a szervező üzemmérnök szakos hallgatók számítástechnikai képzése. Megjelenik a TPA 1001, majd TPA/i gépek használata az oktatásban.

1972

  • Megalakul a Számítástechnikai Tanszék, tudomásunk szerint hazánk első számítástechnikai oktatási egységeként, Ivanyos Lajos főiskolai tanár vezetésével.
  • A tanszék eszközparkja kiemelkedően jó volt, mivel a Tanszék minden fontos hazai gyártású számítógép típussal (KFKI TPA, KFKI TPAi, EMG 830, VT 10010 B) rendelkezett.

1971

  • Székesfehérváron kihelyezett tagozat létesül és a Budapesten folyó képzéssel párhuzamosan számítástechnikai szakképzés indul.

1970

  • A Kandó Kálmán Villamosipari Műszaki Főiskolán (KKMF) Számítástechnikai csoport létesül, vezetője Ivanyos Lajos főiskolai tanár.
  • Megindul a képzés a Számítástechnikai szakon, ismereteink szerint elsőként az országban, nappali tagozaton 30 fővel.

Neumann János

Budapesten született 1903. december 28-án. Iskolai tanulmányait 1909-ben kezdte meg. 1913-tól a fasori Ágostai Hitvallású Evangélikus Főgimnáziumban tanult tovább. Ez volt abban az időben Magyarország legjobb középiskolája. Jó képzést kapott történelemből, jogtudományból és közgazdaságtanból. Az 1917/18-as tanévben elnyerte az V. osztály legjobb matematikusa címet, 1920-ban pedig az ország legjobb matematikus-diákja kitüntetést. Mire leérettségizett, már matematikusnak számított.

Fiatal korától érdeklődött a repülés és a technika más újdonságai iránt. Már ekkor gondolkodott kettesalapú elektromos számológép építésén. Mivel a matematika és a technika is érdekelte, párhuzamosan két egyetemet végzett. 1921. szeptember 14-én beiratkozott a Budapesti Tudományegyetem bölcsészkarára, ahol fő tárgya a matematika, melléktárgya pedig a kísérleti fizika és a kémia volt. Párhuzamosan budapesti tanulmányaival 1921 őszén beiratkozott a berlini egyetemre is, ahol filozófiát, matematikát, fizikát és kémiát hallgatott. 1924-ben a zürichi Szövetségi Műszaki Főiskolán (Eidgenössische Technische Hochschule) folytatta tanulmányait. A budapesti tudományegyetemet 1925. július 11-én fejezte be. 1926. március 12-én Summa cum laude kitüntetéssel doktorált matematikából. Doktori disszertációjának címe: „Az általános halmazelmélet axiomatikus felépítése”. A zürichi főiskolán 1926 októberében szerezte meg vegyészmérnöki diplomáját. Ezután Göttingenbe, a német matematika fellegvárába ment, ahol David Hilberttel dolgozott együtt. Itt tartotta meg első előadását 1926. december 7-én a társasjátékok elméletéről.

1927. április 26-án kért tanítási engedélyt a Friedrich Wilhelm Egyetemen (Berlin), amelyet november 17-én kapott meg. December 9-én tartotta próbaelőadását, aminek sikere után, 13-án elfoglalhatta helyét az egyetem tanárai között. Szintén 1927-ben dolgozatot írt David Hilberttel és Lothar Wolfgang Nordheimmel együtt a statisztikus kvantummechanika valószínűségi értelmezésének matematikai alapjairól.

1929-ben a Princeton University hívta vendégprofesszornak. Így történt, hogy 1930 és 1933 között fél évet Amerikában, fél évet Európában tanított. Végül, mikor Németországban győzött a fasizmus, letelepedett az Egyesült Államokban, ahol 1933-tól a Princetoni Felsőfokú Tanulmányok Intézetének (Institute for Advanced Studies, IAS) matematikaprofesszora volt. Amerikában mindmostanáig ő számít a legfiatalabb kinevezett professzornak.

1930-ban házasságot kötött Kövesi Mariettával, ebből a házasságból 1935-ben született leánya, Marina von Neumann Whitmann, aki ma a Michigani Egyetem közgazdaságtan és politológia professzora. 1937-ben Neumann megkapta az amerikai állampolgárságot. Első házassága felbomlott, 1938-ban feleségül vette Dán Klárát, aki az ötvenes években számos programot írt az ENIAC-ra és az IAS gépre is. Látva a közelgő világháborút, Neumann bekapcsolódott a nácizmus elleni katonai előkészületekbe. Részt vett az atomenergia felszabadításában és háborús célú felhasználásában, majd a békés energiatermelés szolgálatába állításának irányításában is.

1945-től 1957-ig a princetoni Elektronikus Számítógép projekt igazgatója. Ekkor már az emberi agy, valamint az idegrendszer működését utánzó gépek kötötték le figyelmét. 1944-ben jelent meg Princetonban, Oscar Morgensternnel együtt írt híres munkája, a Játékelmélet és a közgazdasági viselkedés (Theory of Games and Economic Behavior). Ugyanebben az évben a pennsylvaniai egyetemen meghatározó módon járult hozzá az első teljesen elektronikus, digitális számítógép, az ENIAC (Electronic Numerical Integrator And Computer) megépítéséhez, ami 1943. május végén kezdődött, s teljes egészében 1946. február 14-én készült el. Az ENIAC tesztelései mellett aktívan részt vett az EDVAC (Electronic Discrete VAriable Computer) tervezésében is.

1945 júliusában írta meg azt a művét, amelyben a „Neumann-elvek”-ként ismert megállapításait, valamint a számítástechnika, és a számítógépek általa elképzelt fejlődéséről olvashatott a világ. (A mű címe: „First Draft of a Report on the EDVAC”.)

A Neumann-elvek

  • Kettes számrendszer alkalmazása
  • Aritmetikai egység alkalmazása (univerzális Turing-gép)
  • Központi vezérlőegység alkalmazása
  • Belső program- és adattárolás.

1945-ben, miután az elvek napvilágot láttak, Neumann és H. H. Goldstine visszatértek a Princetoni Felsőfokú Tanulmányok Intézetébe és megépítették az EDVAC-nál lényegesebben korszerűbb, párhuzamos működésű, grafikus megjelenítésre is alkalmas, tárolt programú számítógépet, amelyet IAS gépnek, illetve ma már leggyakrabban Neumann-gépnek neveznek. Igaz, 1951-ben már működött, hivatalosan mégis csak 1952-ben vették használatba. Az ő ötlete volt, hogy a géphez csatlakoztassanak egy katódsugárcsöves kijelzőt, vagy ahogyan később nevezték: displayt, amely képes volt grafikusan megjeleníteni a végeredményeket.

1945-ben a cambridge-i egyetemen elkészült az első elektronikus, tárolt programú számítógép, az EDSAC (Electronic Delay Storage Automatic Computer), mely már a “Neumann-elvek” alapján működött. A számítógép működéséhez a biológiát hívta segítségül. Az emberi agy feladat megoldásainak mintájára megalkotta az algoritmust, s az agyat vette alapul a számítógépben való számítások elvégzésének megvalósításához. Érdemeinek elismeréseképpen az Amerikai Egyesült Államok elnöke kinevezte az USA Atomenergetikai Bizottságának elnökévé.

1955 augusztusában diagnosztizálták, hogy súlyos rákbetegségben szenved, amelyet az atombomba előállításakor szerzett sugárfertőzés okozott. 1955 és 1956 között írta utolsó művét, a Silliman-előadás kéziratát, amely később sok nyelven – magyarul „A számológép és az agy” címen – jelent meg. 1956-ban megkapta a legmagasabb amerikai érdemrendet, a Medal of Freedom kitüntetést, amit D. D. Eisenhower, az USA akkori elnöke a Fehér Házban adott neki át.

1956. április elején feküdt be a washingtoni Walter Reed kórház elnöki betegszobájába, ahol 1957. február 8-án elhunyt.